Nyelvek

Hárman egységben

Egyházi kulturális örökség fenntartása közös kulturális és turisztikai fejlesztés jegyében

Királyhelmec - Král'ovsky Chlmec a Bodrogköz legjelentősebb városa, a Felsó-Bodrogköz adminisztratív központja. 2011-ben 7698 lakosából 5670 magyar, 1496 szlovák és 304 roma volt.

Neve először 1214-ben szerepelt a leleszi rendház alapítólevelében, a prépostság birtoka. Vásároshely, a törvénykezés fontos helyszíne, 1275-tól az Aba nemzetség birtoka. Károly Róbert a XIV század elején az Ákos nembeli Mikcs bánnak adományozta. A fejlődő települést jól mutatja a Szentháromság tiszteletére emelt, XIV századi temploma és 1342-ben már működő plébániai iskolája.

A XV század elején a Pálóczyak kezébe került, kik 1526-ig birtokolták. Helmec Hunyadi Mátyás király idején vált mezővárossá. Egyes vélemények szerint a Pálóczy család a XV század második felében építtette megerósített várkastélyát. Az 1470-es évektől gyakran említik a források a helmeci várat és várnagyait. Mások szerint a ma csak romjaiban létező várat Perényi Péter építtette a XVI. században. 1561-béSl ismert a település pecsétje: kerektalpú pajzsban körbefonódó leveles szőlővesszőről a pajzs közepére kinövő nagy szőlőfürt. Mindez jól mutatja a szőlőművelés és borászat jelentőségét a mezőváros életében.

A mohácsi csatában elesett Pálóczy Antalt kővetően Perényi Péter birtokába került a mezőváros. Fia, Gábor örökös nélkül halt meg 1567-ben, kihalt a Perényi család. 1548-ban országgyűlési határozat rendelte el a helmeci várkastély lerombolását, az 1570-es évektől lerontott várként szerepelt. Napjainkban két falmaradvány, s a "Csonkavár" -elnevezés őrzi emlékét. 1572-ben a helmeci uradalom Mágóchy Gáspár, 1573-tól az ecsedi Báthory család zálogbirtoka. Mellettük birtokol itt a Daróczy, Telegdy, Nyári család is. 1598-ban 80 házat írtak össze Helmecen, amivel a Bodrogköz legnépesebb települése.

A XVI. század a reformáció térhódításának évszázada. A Perényiek, Mágóchyak, Báthoryak, majd a Lorántffyak, Rákócziak legfőbb támogatóik. 1606 körül Helmecen már református egyházi iskola működött, a XVII. század első évtizedeiben a mai római katolikus templom is a kálvinisták kezébe került. 1618-ban Helmecen esküdött a nádor fia, Thurzó Imre és Nyári Krisztina a reformátusok által használt templomban.

Helmec a XVII. század derekán már Rákóczi birtok. 1610 körül épült a Nyári család földszintes kúriája, melyet Lorántffy Zsuzsanna 1652 után átépíttet. A munkálatok 1654-es befejezésére utal a bejárat fölötti díszes címer. A fejedelemasszony gyakran tartózkodott itt, s a helyi hagyomány szerint itt is halt meg. Az épület ma zeneiskola.1664 után megnehezedett a reformátusok helyzete, Báthory Zsófia (Il. Rákóczi György özvegye) elvette a református egyház jövedelmeit, majd 1671-ben a templomot is visszaszerezték a katolikusok. 1697-ben II. Rákóczi Ferenc eladta a helmeci uradalmat Schöllingen Ferenc leleszi prépostnak, a mezőváros újra a rendház é lett. Az egykori kúria a helmeci római katolikus lelkész lakása és hivatala 1888-ig.

A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor a Felső-Bodrogköz hamar kuruc kézre került, s a helmeci uradalom ténylegesen Rákóczi kezén volt, a templomot visszaszerezték a reformátusok. Orosz Pál kuruc generális és mezei lovasezrede Helmecen volt téliszálláson. Rákóczi többször átutazott a Bodrogközön. 1707-ben Királyhelmecen is tartózkodott.

Az elnéptelenedéssel is járó háborúk elmúltával nyugalmas, fejlődést biztosító évek következtek. Növekedett a népesség, melyhez a gyorsan elmagyarosodó ruszinok bevándorlása is hozzájárult.

A katolikus egyházközösség 1754-ben újraépítette a romossá vált visszafoglalt templomot. 1757-ben iskolát nyitottak. Il. József uralkodása idején a Türelmi rendelet által lett lehetőség református templom építésére (1785 -1787). A XVIII. század végén jelentek meg a városban az első zsidók. A premontrei rend feloszlatása után Királyhelmec is a Vallásalap birtoka lett (1802-ig). Továbbra is a Bodrogköz legnépesebb települése (1787-ben 129 háza és 882 lakosa volt).

A XIX. század második felében a járási székhely szerepe megnövekedett. Megindult a falusias jellegű mezőváros polgárosodása. Megerősödött a zsidó hitközség, zsinagógát és fürdőt építettek. Új postahivatal, takarékpénztár, két malom, járási hivatal járásbíróság, adóhivatal, nyomda, kórház stb létesült. A református templom 1863-ban tornyot kapott, mai formáját 1893-ban a bővítés és átépítés után nyerte el. A Lorántffy kúriára emelet épült (ide került a járásbíróság), felújították a katolikus templomot (1896). A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat székhelye 1893-ban került a városba. A lakosság a századfordulón gyorsan gyarapodott (2299 fő). Élénk társasági élet folyt, négy vendéglő működött a városban. Elkészült a keskeny nyomtávú kisvasút első része Királyhelmecig.

A város szülötte Helmeczi (Komoróczi) István (1671-1753), nagyhírű református teológus, nagyváradi püspök és Helmeczy Mihály (1788-1852) neves újságíró, politikus, nyelvújító.

A Hősök terén található a két világháború áldozatainak emlékműve (1990-ben avatták fel). A Mécs László Keresztény Központ kertjében 2001-ben készült Hucs György emlékére emlékoszlop (Ferenc György nagykaposi fafaragó alkotása). A görög katolikus templomot 2004-ben szentelték fel, épülete eredetileg 1895-ben épült. Petőfi Sándor egész alakos szobra a városháza mellett áll. A főtéren (Milleniumi tér) egymás mellett áll Szent István király, Szent Imre és Szent László egész alakos szobra. Az ugyancsak itt található díszkút domborművei a városhoz kötődő történelmi személyiségeket ábrázolják. II. Rákóczi Ferenc mellszobrát illetve Esterházy János mellszobrát, Ifj. Szabó István szobrászművész alkotásait 2007-ben avatták fel. A Fő utcán található Mécs László mellszobra és Árpád-házi Szent Erzsébet egész alakos szobra. Kálvin János obszidiánból készült szobrát 2009-ben avatták fel a református templom udvarán.