Nyelvek

Hárman egységben

Egyházi kulturális örökség fenntartása közös kulturális és turisztikai fejlesztés jegyében

Tokaj jelentősége a kora újkorban, a török háborúk idején növekedett meg, a Tisza és a Bodrog találkozásánál kiépített várnak köszönhetően. A várban szolgáló katonák, illetve a városban megtelepedő „görög” kereskedők révén a 16. sz. végétől számolhatunk bizánci keresztények jelenlétével, papjukra viszont csak a 17. század második feléből van adat. A Rákóczi-szabadságharc előtt Debrecenből, majd a harcok idején Szatmárnémetiből költözött be a „görög” kereskedők újabb csoportja, akik ekkoriban még az uniót is elfogadták, fontos szerepet játszhattak az egyházközség életében. Kezdetben fatemplomuk volt, amely az 1729. június 29-i nagy tűzvészben elpusztult, helyette a második, név szerint ismert parókus, Blechnarszky Bazil esperes idejében a hívek újat építettek kőből, tornyát 1750 körül emelték. Ez a templom az árvizek miatt folyamatosan felújításra szorult, aztán 1779. október 7-én leégett. A kamara közbenjárására az uralkodó támogatásával kezdődött meg az új templom építése, amelynek 1782. szeptember 8-án Bányay András szerencsi parókus, hegyaljai esperes tette le az alapkövét és 1784-ben már föl is szentelték. Az új ikonosztáziont Spalinszky Mihály festette 1787-ben az egyik apostolkép hátoldalán olvasható felirat szerint. Ez a képállvány az árvizekben többször megsérülhetett, ezért az 1820-as években Hittner Mátyással új alapképeket és ünnepsor festettek, a jelenlegi képállvány csak 1885-ben lett készkorábbi elemek és képek felhasználásával, Spisák János állította össze, ekkor készült a főoltár is. A falképeket Pásztor Miklós újította meg.

(Forrás: „…minden utamat már előre láttad” Görögkatolikusok Magyarországon)